Amikor megszülettem, lezárult az aranykor

A gyerekkorom nem volt vidám. Nem volt rossz, nem arról van szó, hogy szerintem rossz életem van, csak hiányzik belőle... az őszinte boldogság. Létezhetett viszont valami aranykor, amikor én még nem éltem, legalábbis ennek az emlékei ott voltak az egész házban. Játékok, fényképek, történetek.

A régi fényképeken anya és apa még vékony volt. Karácsonyfa, kötött mellények, mindenki(!) arcán mosoly. Apa a karjában tartotta a bátyámat, aki tágra nyílt szemekkel a szaloncukrok felé hajolt. Anya és apa ültek, közöttük a bátyám. Nagyon édes kisfiú volt, vörösesbarna hajú, husis mosolyú.

Utána vannak még olyan képek, amiken már a nővérem is szerepel, boldog, mindenre rácsodálkozó babaként. Az egyiken egy fotelban ül a bátyámmal együtt, és fogadja a pusziját. A másikon a bátyám megsimogatja az arcát. Két-három évvel későbbi képeken kézenfogva térdelnek télikabátban és sapkában mamáméknál, minden csupa por és szalma, de ők teli szájjal nevetnek a fényképezőgépbe.

Rólam három fénykép van. Az egyiken rózsaszín pólóban és nadrágban folydogálok szét a babaágyamban, a nyelvem kilóg az ajkaim közül. Kövér baba voltam, igen. Fekete hajam szétterült pufók arcom körül. Sötétkék szemeimet félholdacskákra zsugorítják hájas orcáim. Mostanra eltűntek ezek a szép színek, már barna a hajam és a szemem is. A második képen ott vagyok én kövér kisbabaként; anya, a karján és az arcán ütésnyomokkal; a bátyám, lyukas fogas vigyorával és ijesztően feszes testtartásával; és a nővérem a mankójával, mert előtte megharapta egy kutya, oltást kapott a lábába, és nem nagyon tudott járni. A harmadik képen körülbelül három éves vagyok, egy lefektetett traktorkeréken ülök gyűlölt unokanővéremmel, aki magához ölel, és így piros szoknyám alól előtűnik a bugyim. Az arcomon szomorúság és undor. A hajam rémesen fiúsra van vágva. De itt legalább nem voltam már kövér, ellenkezőleg...

Még ma is lehet látni a régi fényképeken szereplő játékokat itt-ott előbukkanva a házban. A nagy maci, a másik nagy maci, a nagy nyúl, a nagy kacsa. Mind a bátyám és a nővérem játéka volt. Bár egy valamit én is kaptam, nekem is volt saját játékom: egy pici, rózsaszín póni, nagyon meg is becsültem. Nem festettem be a sörényét, nem vágtam le, nem téptem le a fejét, meg semmi. Azóta is meglenne, ha anya nem adta volna oda az unokatestvéreimnek. És volt eny nyuszim, bár nem az enyém volt, örököltem, és ezt a nővérem mindig oda is szúrta nekem, amikor a nyuszival játszottam. Volt pár nap, amikor mindenhova vele járkáltam, de egyszer anya kivette a kezemből, földhöz vágta, és kiesett a szeme. Mert valami nem volt rendben a mosógéppel. Utána már hiába ragasztgatta. Évekkel később is megsirattam szegény nyuszimat.

És azok a történetek... A bátyám kiszökött az ablakon keresztül kisgyerekként. Piszkavassal próbálta kihúzni a nővéremet a babaágyból. A nagymamaként szeretett szomszéd néni letette a fűbe a bátyámat, teleszórta játékokkal, és tucatnyi fényképet készített róla. A bátyám és a nővérem mindig átszöktek hozzá sütiért, és néha egy órán keresztül kiabáltak befelé, mert a nénike rosszul hallott. Nagyon szerettük őt, és ő is minket. Miután elköltözött az unokájához, akit a lánya halála után ő nevelt, még akkor is találkoztunk párszor. Én mindig Giza mamának hívtam. Decemberben halt meg. Ő engem hajasbabának hívott. Miután meghalt, néha hallottam, hogy ezen a néven szólongat.

Az én történeteim mások. "Jajj, kislányom, amikor még csecsemő voltál, egyszer lementem a boltba negyed órára. Akkor ért haza apád részegen, és mivel az ajtó zárva volt, beverte az ablakot. A babaágy pont az ablak mellett volt, rádesett az összes szilánk, és apádnak úgy vérzett a keze, hogy te is olyan lettél." Egyszer iskola után bementünk mamához, anya anyjához, Isten nyugosztalja, vagy mit is szoktak mondani. Szóval nyugodj békében, mama. Órákon át hallgattam, hogyan verte össze apa anyámat. Sírtam, nem vigasztalt meg senki, rám se néztek, nem volt jó.

Azt hiszem, ebből elég is ennyi. Ma egy almát ettem eddig (50 kalória). Most jön 15 perc ugrálókötelezés, 20 perc kardió, és 20 perc mindenféle tornagyakorlat.