Álmodni akarok, vagy repülni, vagy zokogni, és nem csak ülni itt, és lassan kifakulni a világból.
Már csak úgy tudok elaludni, ha apróra összehúzom magam, várom, hogy könnyek lepjék el a szemeimet... De száraz marad az arcom. Ez is olyan jellemző rám. Néha egyáltalán semmim nincs. Elvesznek a csodák, amik életben tartanak, a gyönyörű mesevilágok. Nem tudom felidézni az utat az álmaimba, és ilyenkor annyira... halott vagyok.
Olykor nagyon magasan vagyok, fent egyensúlyozok. Elégek a tűzben, ami bennem lángol. És van bennem egy folyó is, ami túlárad. A víz és a tűz háborúzik a testemben, minden túl sok. Ijesztő és izgalmas. Máskor viszont olyan nagyon mélyen vagyok, a földön, a porban, elfeledve. Nem lehetne a kettőt egyensúlyba hozni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése